NeMo: Láz-álom-képek

Láz-álom-képek

Forró macskakövön pepita patanyom.

Kertemet felveri a szétburjánzó gyom,

de semmi vész,

csak légy merész,

kezedben serényen lendül könnyű ásó,

szemed, kéklőn ragyog, és távolba látó

villanással néz,

hogy megáll az ész!

Minden heg sajog még, ami múltamban bánt,

vagy jelenem bőrén égő sebeket vájt.

Egy karmos kéz

most is nehéz

koloncokkal húz a feneketlen mélybe.

Vigyél el innen, csak ölelj át, hogy végre

szabaddá tégy!

Keserűség,

epével kevert rossz, állott kenyér íze,

és körém fonódó lázálmok lidérce,

hideg sár. Elég!

Csak mondd: Megtennéd?

Képes vagy-e rá, hogy gyengéd karokkal

űzd a gonoszt tőlem messze, vasmarokkal?

Tágas az ég.

Ringató kék.

Nem számít az idő, hiszen nem létezik!

Homokdombokon túl növény éledezik.