Napi gondolat (2010.05.18) Negatív érzelmek

Negatív érzelmek.

Senki sem tökéletes, és noha törekszem a harmóniára, mégis rajtakapom magam, van még min javítani.

A harag, a düh, a hiúság, a büszkeség makacs társak. Önzésből fakadnak. Az önzés teljes legyőzése borzasztóan nehéz. Hiába törekszünk erre, emberfeletti erőt igényel. Az ön-és létfenntartás ösztönéből eredő, ősi, atavisztikus erő. Maga az ősbűn. Mindnyájunkban ott dolgozik, akarva, vagy akaratlanul.

A mai napomban domináltak ezek a negatív erők, és igen nehezen vettem erőt magamon, sőt, egy ideig hagytam magam sodorni általuk. Aztán rajtacsíptem magam... talán még idejében fordultam el ettől a negatív úttól.

Egy barátomnak szerettem volna átadni néhány kinyomtatott írásomat. Úgy éreztem, fontos, de talán csak számomra volt fontos. Nem ért rá, ami valójában természetes, de én személyes sérelemnek éltem meg mindezt, megsértődtem, dühös lettem. Ezerrel dolgozott bennem a hiúság és a harag, a csalódottság, hogy ennyire nem érdekli az egész. Így, amikor végre felhívott, hogy válaszoljon az sms-eimre és nem vettem észre a hívást azonnal, még örültem is, sőt, várattam egy kicsit. Úgy gondoltam, bennem is van büszkeség...

Na ez egy jó nagy marhaság, de azért kellett egy kis idő, hogy rájöjjek.

Képes lennék egy ilyen apróságon felrúgni egy igazi, csodálatos barátságot???

Szóval, végül felhívtam, és persze, hogy örült annak, amit neki készítettem...

de én marha, mindent elronthattam volna.

A puskaporos hordó csak akkor robban, ha a kanócot meggyújtjuk.
Van-e annyi erő és önuralom bennünk, hogy saját negatív érzelmeinket fülöncsípjük és korrigáljuk, mielőtt helyrehozhatatlan baklövést követünk el?