Napi gondolat: Szerelem

Szerelem: az önzés teljes megtagadása; olyan mértékű szeretet, ami bármit le tud győzni, a haragot és a csalódást éppúgy, mint a szexuális vágyat, ha a másiknak ez a jó.

Szerelem: vágy arra, hogy együtt légy a másikkal, mert egyszerűen tudod, hogy hozzá tartozol.

Sokan, sokat, sokféleképpen beszélnek a szerelemről. Korunk legnagyobb lelki betegsége, hogy az emberek többségének fogalma sincs arról, mi is valójában a szerelem. Sajnos leginkább a szexuális vonzódással tévesztik össze, ám nincsenek tisztában azzal, hogy a testi vonzódás időleges, és elmúlik. Amikor ez bekövetkezik (képzett pszichiáterek szerint ez kb 3-5 év), ott állnak, és csak néznek: vajon mi a csudát szerettem meg ebben az emberben? Valahol természetes tehát, hogy oly sok a rossz párkapcsolat, rengeteg a válás.
Tartós szeretetkapcsolat elképzelhetetlen anélkül, hogy felnézzünk a másikra. Ezt azonban csak abban az esetben vagyunk képesek megtenni, ha önmagunkkal is tisztában vagyunk, önmagunkat is elfogadjuk. Ha önmagunkat nem tanultuk meg szeretni, más embert sem vagyunk képesek szeretni.
Hogyan szerethetjük azonban önmagunkat önzés nélkül?
Mindenkinek saját magának kell ezt az utat megjárnia, azonban csakis ezen az úton juthatunk el oda, hogy egy másik embert teljes mértékben elfogadjunk, hibáival, botlásaival együtt.
Minden szeretetkapcsolatnak ez az útja, de legfőképp a szerelemnek.
Rózsaszín ködből csakis széthulló kapcsolat származhat.
Az igazi szerelem alapja, hogy megtaláljuk valódi lélektársunkat, aki sok mindenben hasonlít hozzánk, más dolgokban pedig kiegészít bennünket.
Megismétlem:
Szerelem: vágy arra, hogy együtt légy a másikkal, mert egyszerűen tudod, hogy hozzá tartozol.