2013. április 22., hétfő

NeMo: Falevél


NeMo: Falevél

Az élet olyan, mint egy falevél:
Mindegy, merrefelé sodor a szél,
az út merre visz. Mint ködlő fátyol
a jövőd és esélyed oly távol,
kikötőd holléte homályba vész,
hajód villám sújtja, és ezer vész.
Lehetsz merész, hisz senki sem gátol.
Az út lábad alá fut magától.

Az élet olyan, mint egy falevél,
tavasszal zsenge csipke, televény,
nyáron vadregény, rejtelmes távlat,
tavak kéklő selymén párafátylak,
majd zsongó őszben hulló rőt avar,
hideg szél dérbe vont esőt kavar
és takar süvítő havak éje,
hogy elfogy lelked minden reménye.

Az élet olyan, mint egy falevél,
fülledt, forró nap után hűvös éj
fonnyasztja fakoronán a lombot,
az álmok felhő takarta dombok,
a boldogság jégkristállyá porlad,
a való illúzióvá korhad,
magányban gubbasztasz az ág hegyén,
hogy aláhullj majd, fénylő falevél.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics