Napi gondolat (2010.08.11) Élmény az Imáról
Nemrég érkeztem haza Tatáról egy csodálatos egyházközségi táborból. Azt hiszem, egyedülálló ez a kezdeményezés. Miért csodálatos? Mert mindenki, aki részt vesz, ad valamit a közösségnek: van, aki a szervező munkában vesz részt, van, aki a táborban segít azoknak, akik még nem ismerik az ötödik alkalomra kialakult szokásokat, van, aki épp csak ismerkedik, van, aki énekel, és van, aki jókedvével járul hozzá a közösség életéhez. Az ötödik ilyen tábor került idén megrendezésre. 447-en vettünk részt, ebből 227 gyerek (14 éven alul). Legfiatalabb résztvevőnk 5 hetes volt, míg a legidősebb kicsit elmúlt 87 éves.
Emlékezetes volt számomra Matolcsy Kálmán atya furmányos székely alapokra épített szentbeszéde.
Egyszerű, de követendő példa lehet, ha imáról van szó:Egy székely bácsi üldögél a templomban. Arra jár, úgy reggel 9 tájban a plébános, majd később, délben, és estefelé is, a bácsi csak üldögél, látszólag semmit sem csinál. Fúrja ám a plébános oldalát a dolog, hát estefelé már nem állja meg szó nélkül, megkérdezi a bácsit, mit csinál.
- Hát csak üldögélek.
- És ez miért jó magának?
- Én nézem Őt, Ő meg néz engem.
Érdemes kipróbálni. A leghatásosabb ima ez, amikor nem fogalmazunk, nem érvelünk, csak nézzük Istent, Ő meg néz bennünket. Hiszen jól ismer bennünket, ismeri minden gondolatunkat, vágyunkat, gondunkat. Hát üljünk le és szemezzünk vele. Higyjétek el, csodálatos érzés. Read more...
