NeMo: Üzenet (vers)

NeMo: Üzenet

Képzeleted a végtelenbe szárnyal,
erőd a szeretet, s béke szívedben,
mért győz le oktalan félelmed, árnyad?
hisz Általad is a Mindenség üzen!

Kezdd elölről; engedj be minden újat,
csak tárd nagyra közben lelked kapuját,
Isten ma is jelet küld, üzen újra;
ha kopogtat, az ajtódat be ne zárd!

Hajszolt éltedben kapkodva létezel,
bár lényed régen nyugalomért kiált,
lassíts, lazíts, és rögtön fellélegzel,
ha érzed a Lelket; hisz’ ajtódban állt.

Nézd csak, mennyi jót tettél mostanában...
lenne bőven okod rá, hogy ünnepelj,
igaz hálával gondolhatnál arra,
hogy szerethetsz, mosolyoghatsz, létezel.

Csendesítsd hát le lázadozó lelked,
feledd el a napok fájó sebeit,
engedd, hogy szóljon a szívedbe rejtett
néma, ám beszélni vágyó lélekhíd.

Dallamok csendülnek rejtett zugokban,
engedd, hadd járjon át végre a zene,
hidd el, rálelsz végül helyes utadra,
ha lényed szép muzsikával van tele.

S végül, ha elcsitul lelkedben a gond,
s meghallod a tündér-zene hangjait,
ajtódon csendben egy angyal bekopog;
bízzál: minden imád meghallgattatik.

(2009.02.28)