2010.05.16 NeMo: Rongyos napló

„Az, aki a megbocsátás helyett a fájdalom-tüzet táplálja magában: csak mártír-egóját gyúrja még keményebbé, egyre távolítva önmagát így a boldogság megélési lehetőségétől.”
(http://aloeviki.blogspot.com/)

NeMo: Rongyos napló

Valamikor elindultál
Életed, mint tiszta napló,
hibát hibára halmoztál,
Mondhatod, hogy mindez nem jó…

Naplód gyöngybetűit önnön
Véreddel róttad papírra,
Sokszor ülsz a lapok fölött,
Ráhajolsz, emlékszel sírva.

Fáj-e még? Fáj minden sebed.
Továbblépsz, múltad nem ereszt.
Tanulj hát: miért volt mindez?
Az orkán vonz, de megsebez.

Bocsáss meg hát önmagadnak,
múltadból kilépve okulj,
Légy remény követe másnak,
Leborulj, és ne kiborulj!

Merre visznek ösvényeid,
Tisztábban láthatnák mások,
S ha elfogadod, tükreid
Lesznek a hű, jó barátok.

Ne perlekedj földi kincsen,
Vér tapad rá, gond, és bánat,
Ne vágyj arra, ami nincsen,
Talán becsapott a vágyad.

Hogyha vonz az ismeretlen,
semmilyen távlat nem elég;
Szárnyat bontva nézz lelkedbe,
Fedezd fel, milyen meseszép!

(2010.05.16)