NeMo: Lehetőség

NeMo: Lehetőség

Porszemként té-tova libbenünk,
Apróra zsugorodott hitünk.
Mint tüske szúr, minden nap sajog,
Imánk nem dicsőit, csak jajong.
Miért hát, hogy mindenki árva,
Útra nem lel. Magába zárva
Kőrbe fut, mindig kőrbe-kőrbe,
Vágyaktól űzve, csalva tőrbe,
Sosem talál igaz tükörre,
és ha mégis, elfut előle.
Fáj bennünk a megannyi álom,
Szavunk kevés: csak ákom-bákom.
Miközben fénylőn ragyog szívünk,
A porba veszve elmerülünk.

Forró a sivatag, ébredj fel!
Nem erre születtünk! Mennünk kell!
Repülj hát! Szárnyadon tűzszikrák,
Ragyogj, hisz tudod, hogy várnak rád.
Álmodj, mert hívnak a csillagok,
lelkedben fényük lángol, lobog,
Szíved most forró tűzként dobog
hisz benned is élnek angyalok.