NeMo: Nélküled...

Nélküled, Tündérem, nem kapok levegőt,

sivár a világ és vigasztalan a Föld.

Nélküled… valami fájdalom szorongat,

Keserű az édes, a szép is fojtogat.

A szívem is hiába dobban nélküled,

hát ne is dobogjon, ha nem vagyok veled!

Nélküled könnyé változnak mind a vizek,

és a kánikula is dermedten hideg.

Nélküled az ég tépett felhőrongy-paplan,

szárny nélkül zuhan a föld felé egy angyal.

Nélküled némán hallgatnak mind a dalok,

mert a szó nélküled bennem csupán dadog.

Nélküled én senki és semmi sem vagyok,

mert minden, mi szép bennem, Általad ragyog.