2010. július 11., vasárnap

NeMo: Bánat


Sohamadár bánat ágán
Ringatódzva gubbaszt kábán,
Szárnya béna, béklyós lábát
Seb borítja. Így csücsül.

Valamikor réges-régen
Csillant tolla fenn az égen,
Vágya csalta lápi rétre,
Soha többé nem repül.

2 megjegyzés:

líbuc 2010. július 11. 11:07  

Tudod, ami most bánat, az valóban inspiráció, hogy mindenek ellenére ne felejtsd el a repülést!

NeMo 2010. július 11. 11:48  

Igen, valahogy így működik. De néha letaglózza az embert a soha és a mindörökké gondolata...

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics