Napi gondolat (2010.09.19)
Nehezen születnek mostanában a verseim. Gondolatok sokasága kavarog a fejemben, valahol álom és ébrenlét határán. Túl fáradt vagyok. Amikor épp megragadnám a gondolatot, elalszom. Máskor a buszon jut eszembe egy szépség, de nincs nálam se papír, se toll. Illékonyak a hajszolt elme szüleményei, mire megragadnám, nincsenek sehol.
Csak a csend. A csend szólal meg igazán, de nincs alkalmam csendbe burkolódzni. Nappal a hajsza, a stressz, később a gyerekeim, a háztartás, aztán az ólmos fáradtság. Mint most is. Nem szívesen hagyom magára a blogomat, de kusza félmondatokkal kár lenne terhelni.
2 megjegyzés:
Szia!
Bátorkodom tanácsolni egy olcsó és kisméretű (!) diktafon beszerzését. (nekem bevált)
Szeretettel: Tibor
:)
Képzelheted, amikor majd a buszon próbálom a zajokat überelni... (A mobiltelefont használók párbeszéd kísérletei sem utolsók!)
No fél kézzel kapaszkodva jegyzetet írni sem kutya, de mostanában valahogy feledős volt a zsebemből a papír és toll. Ja persze a diktafont is tuti itthon felejteném...
Ígérem, pótolom, a hagyományos módszer sem rosszabb, mint a diktafon! (De annak örülök, hogy nálad bevált, meg annak is hogy erre jártál!)
NM
Megjegyzés küldése