2011. december 18., vasárnap

NeMo: Csak egy álom?



Hitetlenül repül fel
a balga Sohamadár,
csendes álmait feléd küldte
ringató szelek szárnyán;
tán szívedbe térülnek.

Álom az ölelés, a csók,
éjjelente megkísért.
Hogy szeretsz, talán az is álom,
miért érzem mégis rég?
Kételyek lángja lobog.

Hiszen szemeidben
oly ragyogó csillagok
idézik elém a végtelent,
és hitted, hogy jó vagyok,
hát jobb lettem melletted.

Mégis ábránd, képzelet,
hogy gyengéd karod ringat,
hogy áttáncoljuk az éjeket,
és amikor majd pirkad,
mosolyoddal ébredek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics