Néha csak hallgatok

Régen nem írtam. Ennek elsődleges oka, hogy egy betegség minden energiámat felőrölte. Első sorban a pszichéseket. Írhatnék most messzemenő kritikát a jelen magyar egészségügyi helyzetről és orvostársaim kiégés szindrómájáról, de nem teszem. Sok mindenben csalódtam, és rengeteg erőmet kötötte le, hogy túltegyem magamat azon, ahogyan nem szabadna gyógyítóknak viselkednie. nemhogy orvostársukkal szemben, de senkivel szemben sem. Én ellentétben az elmúlt csaknem teljes évem tapasztalataival, szeretnék az maradni, aki voltam: gyógyító, annak minden lelki következményével és terhével együtt.
Mert gyógyítani futószalagon nem lehet, a beteg ember személyiségének figyelembe vétele nélkül nem lehet, és a sérült lélek gyógyítása nélkül a test gyógyítása kudarcot vall.
Legyen ez segélykiáltás kollégáim felé, legyen ez kiáltás: gyógyítani csakis empátiával, mélységes emberséggel, odafordulással lehet!
NeMo

Akit bővebben érdekelnek a tények, egészségügyi honlapomon elolvashatja történetemet:
Onkocka - betegként az onkológia útvesztőjében
Onkocka - 8. fejezet - sugárterápia