Volt egy Hazánk
NeMo: Volt egy Hazánk...Volt egy Hazánk, melyért őseink vére folyt.
Volt egy Hazánk, melyen tatár, s török tarolt.
Volt egy Hazánk, amely oly sok mindent túlélt...
Te vajon mit teszel meg a Nemzetünkért?
Valaha az égen Turul madár repült,
ma zöld legelőnkre sáskahad települt.
Dús földünk kenyerét idegen nép eszi,
bérünk nagy részét a bankár zsebre teszi.
Volt egy Hazánk, melyért őseink vére folyt.
Volt egy Hazánk, melyen tatár, s török tarolt.
Volt egy Hazánk, amely oly sok mindent túlélt...
Te vajon mit teszel meg a Nemzetünkért?
Boldogasszony könnye áztatja nemzetét:
Imára mért oly rest ez a maroknyi nép?
Nem az erőszakban, imában az erő!
Hitében volt erős rég a Törökverő!
Volt egy Hazánk, melyért őseink vére folyt.
Volt egy Hazánk, melyen tatár, s török tarolt.
Volt egy Hazánk, amely oly sok mindent túlélt...
Te vajon mit teszel meg a Nemzetünkért?
Ébredj, Magyarország, ébredj, itt az idő!
Könnyek helyett lássad: egységben az erő!
Széthúzással ne rontsd csekélyke esélyed,
együtt jobb jövőért új reményünk ébred!
Volt egy Hazánk, melyért őseink vére folyt.
Volt egy Hazánk, melyen diktatúra tarolt.
Volt egy Hazánk, amely oly sok mindent túlélt...
Te vajon mit teszel meg a Nemzetünkért?
4 megjegyzés:
Mercedesztől:
Drága Nemo!
Rendkívüli ez a vers!:))
Engem nagyon megérintett!
Megérint mióta nem ünnepeljük október 6-át és amióta március 15.-e nem a magyar szabadságharc szellemiségében telik.
Ha az akkori hősök, akik között volt olyan aki még magyarul sem tudott sejtette volna, hogy ez a nap 161 év múlva semmi másról nem szól majd, mint a mocskolódásról, a politikai sárdobálásról, hogy mindaz az eszme amiért akkor emberek a vérüket adták, ma eszébe sem jut senkinek!
Ki tudja ma már milyen hőstetteket hajtottak végre hőseink?
Minek az ünnepére szól, a déli harangszó?
S a legszomorúbb kérdés az, érdekel-e ez egyáltalán valakit?
Ki akarja azt egyáltalán, hogy ez a nemzet valaha is magára találjon, nemhogy feltámadjon?
Engem csak a szüleim tanítottak hazaszeretetre! Csak ők mondták azt kislányom légy büszke arra, hogy magyarnak születtél!
Ott volt az iskola, megtaníttatták velünk a kötelező verseket, megtanítottak minket verset elemezni, de nem tanítottak hazaszeretetre, büszkeségre...mit tudta akkor az a gyerek, aki júniusban összetépte a könyveit, milyen hatalmas dolog az, hogy magyarországon azokban az évtizedekben nem volt olyan ember, aki ne tudott volna írni és olvasni a saját anyanyelvén!
Felolvastuk a történelem könyvek tartalmát, de a tanáraink nem tettek azért semmit, hogy igazi értelmet és érzéseket is átadjanak nekünk!
Már ezelőtt 30 évvel sem. Ma végkép azon munkálkodnak, hogy lelki analfabéták legyünk, vagy gyermekeink azzá váljanak, s az után masírozzunk, aki hangosabban béget.
Én bármit megtennék kis hazámért, de kire bízhatom rá az ország vezetését?
4 évenként szabadon választhatom meg kik vezessék kis országomat, de kinek adhatnám lelkifurdalás nélkül a kezébe?
Nem furcsa, hogy mi nagyobb felelősséget érzünk mi, mint akiknek kezében van az ország?
Még jó, hogy az országalma és a jogar nincsen!
Hol vannak Széchenyi István méltó utódai, akiknek szellemük, hitük, becsületük arra sarkalja őket, hogy tegyenek valamit ezért az országért?
Nem magukért, hanem a hazájukért!
Rengeteg kérdést vetett fel bennem ez a vers, s mivel hajnali 3 óra van, nem igazán tudtam értelmes szavakban kifejezni mindazt, ami a fejemben kavarog.
Pontosan ezért csodálatos ez a vers. Elgondolkodtat. Egy történelmi időgép volt a számomra...
Hogyan lehet egy valaha volt nagy nemzetet háborúk és bombák nélkül eltüntetni a föld színéről...
Köszönöm az ajándékba kapott gondolatokat érzéseket!
Puszi Merci
Kedves Mercédesz!
Örülök, hogy ennyi mindent adhattam neked!
És reménylem, hogy talán nemcsak neked...
Úgy gondolom, mindnyájan tehetünk valamit ezért az országért, de nemcsak ezért az országért, hanem először az ország, majd Európa, végül a világunk lelki megújulásáért. A rothadás nem csak hazai folyamat, világszerte az emberi mentalitás megváltozása, a szolidaritás eltűnése, az agresszivitás az, ami uralja a képet. Igen, tehetünk valamit, elsősorban saját példa mutatásunkkal, ami, ha kitartóan tesszük, ragadós jó példa tud lenni. Másodsorban azzal, hogy nem menekülünk, mint a patkányok, hanem a legnagyobb nincstelenségben és nehézségek közepette is kitartunk. Az összefogásnak is hatalmas ereje van, a civilszervezetek már ráébredtek erre, így jöhetett létre most, vasárnap a Hősök terén a demonstráció. (Egységeben van az erő) És végül, de nem utolsósorban ott van az ima ereje: ha végre tízmillió magyarból legalább kilencmillió-ötszázezer imádkozna a saját hite szerint az ország sorsának jobbra fordulásáért, hiszem, hogy bekövetkezne. De ima helyett széthúzás, bűnbak keresés, kétségbeesés vesz körül bennünket.
Hol van a hitünk???
Ha hit lenne, a remény is megszülethetne... és a valódi demokrácia is!
Izikétől:
Köszönöm NeMokám a verset,
azért hiába no, mindig a fájdalom szüli a legszebb verseket!
Őszintén gratulálok:)
ölellek
Örülök, hogy tetszett! Fájdalom? Igen, talán. Mert fáj, hogy a Hazámat, melyet annyira szeretek, harácsoló, önző, csak a saját hasznukat leső emberek kiárusítják, tönkreteszik. Fáj, hogy ez a tehetséges és egyedülálló Nemzet, melynek képviselői világszerte hírnévnek örvendenek képtelen talpra állni... mert hiányzik az a kicsi, hogy mindenki a maga hangyányi részét hozzátenné, s ebből valami sokkalta jobb jönne ki. Hiányzik az az összetartás, amely kilendíthetné az Országot a lefelé hanyatlás útjáról. Mert nem látják be az emberek, hogy a helyzeten javítani csakis úgy lehet, ha mi is beleadunk apait-anyait... Reménykedem, hogy eljön az az idő, amikor mégis átlendülünk a felfelé ágra és véget vetünk ennek a lázálomnak!
Puszi:
NeMo
Megjegyzés küldése