Napi gondolat (2010.05.20) Carpe diem

Sietünk, rohanunk a dolgaink után. Nem érünk rá, sokszor a barátainknak, gyerekeinknek, szeretteinknek sem.

Ó, majd máskor! Legyintünk rá. Majd holnap. Majd egyszer...Belegondoltam: mi lesz, ha nem lesz máskor? Ha soha többé nem lesz alkalmam arra, amit ma megtehettem volna? Ha nem lesz máskor?

Régi történet: fizikából a negyedik felvételimre egy igen tehetséges és lelkiismeretes mentő-orvos kolléga készített fel. A felvételim abban az évben sikerült. Fél év múlva döbbenten hallottam, hogy a kolléga meghalt infarktusban. Élt 28 évet, hátrahagyott 2 gyönyörű gyermeket... (és alighanem egy teljes, csodálatos életet). A tanulsága: nem tudjuk, melyikünknek mennyi ideje van.

Eltölthetjük a napunkat úgy is, hogy semmit nem csináltunk. Hasznos dolog a pihenés, de a lustaság nem az. Eltölthetjük az egész életünket úgy, hogy a dolgok elmennek mellettünk, átfolynak rajtunk.
Vagy: élhetünk teljes életet, megvalósítva mindazt, amire teremttettünk, kibontakoztatva a bennünk adott tehetségeket. Szerethetünk, tehetünk jót, segíthetünk másoknak.
Ha ma tudnék elmondani valamit, holnap nem biztos, hogy menni fog. Ha ma van szükségem szeretetre, bátorításra, ölelésre, holnap már nem biztos, hogy el tudom fogadni. Ha ma szomorú a barátom, nem holnap kell felvidítanom, vagy együtt éreznem vele, ma van szüksége arra, hogy észre vegyem, meghallgassam.
Épp ezért:

ÉLJ ÚGY, MINTHA NEM LENNE HOLNAP!

CARPE DIEM - ÉLJ A MÁNAK, RAGADD MEG A NAPOT!