Napi gondolat NeMo-tól (2010.05.14)

“Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem. “
(Gustave Flaubert)

Ma erre a szép idézetre leltem. És milyen igaz!
A fordítás valószínűleg lehetne szeretet is, hiszen sem a francia, sem az angol nyelvben a szeretet és szerelem szó nem különíthető el egymástól. Így a mondat nemcsak a szerelemre, hanem a barátságra is igaz.

Épp a napokban gondolkodtam el azon, milyen érzékeny a barátok szíve, ha valami bánat, vagy gond éri az embert: azonnal észreveszik. már ha igazi barátok. Nem lehet eléggé megköszönni, meghálálni, viszonozni az ilyen barátokkal való kapcsolatot. Egyszerűen ráéreznek, mikor van rájuk a leginkább szükségünk. Ott vannak a legrosszabb pillanatainkban is és szeretetükkel, elfogadásukkal túllendítenek minden nehézségen, vagy válságon. Egyszerűen azzal, hogy ott vannak, hogy részt vesznek az életünkben. Szavak nélkül is oly sokat jelent mindez, hiszen nem mindent tudunk elmondani, vagy megfogalmazni egymásnak.

Álmodtam: olyan világról, ahol az emberek szeretik egymást,
de a valóság visszarántott a földre, s a szárnyaim lehullottak.
Te észrevetted szememben a szomorúságot,
és visszaadtad a hitemet: lehet ez másként is,
csupán azzal, hogy a szemembe néztél,
hogy elfogadtál olyannak, amilyen vagyok:
javíthatatlan álmodozónak.
(NeMo)