Napi gondolat NeMo-tól (2010.06.06) Lányaimnak

Azt szeretném...

  ...ha megéreznétek, mi a különbség a "lenni" és a "tenni" között.
  Nem csodálkozom azon, hogy egyenlőre a könnyebbik utat választjátok, és ígérem, türelemmel kivárom, amíg kibonogatjátok a szárnyaitokat.
  Tisztában vagyok az értékeitekkel, és amikor éppen nehezebben viseljük el egymást, az éltet, hogy tudom, előbb, vagy utóbb rá fogtok jönni, mennyire szeretlek benneteket, és arra is, hogy Ti mennyire szerettek engem.
  Amikor valamely kérésetekre tudatosan nemet mondok, ez első sorban azért van, mert nem tenne jót nektek. Amikor igyekezlek benneteket arra tanítani, hogyan küzdjetek, azt igyekszem tudatosítani Bennetek, hogy egyszer kirepültök védő szárnyaim alól és muszáj lesz megállnotok a magatok lábán.
  Tudom, nem vagyok ideális anya: a hivatásom túl sok időmet és energiámat veszi el, és ráadásul még ott van az a fránya késztetésem is, hogy muszáj megírnom, amit gondolok, mert az a fixa ideám, hogy ezzel talán megkönnyítem mások dolgait, akik elolvassák az írásaimat.

Most tehát Hozzátok szólok:
- Az élet nehéz, és rögös, de nagyon szép.
- Első sorban az által válik széppé, ha kiteljesítitek azokat a tehetségeket, amik bennetek szunnyadnak.
- Rengeteg tehetséggel vagytok megáldva!
- A tehetség nagy kincs és egyben nagy teher is, mert felelősséget jelent.
- Felelősek vagytok azért, hogy kibontakoztassátok önmagatokat mások örömére.
- Használjátok mindazokat az adottságokat, amit kaptatok, és ne lustálkodjatok, ha jót tehettek.
- Teremtsetek rendet és harmóniát a körülöttetek levő anyagi világban és önmagatokban egyaránt.

Soha ne feledjétek: Szeretlek Benneteket!