NeMo: Varázslat

NeMo: Varázslat

Koronám a Nap,

bársony-palástom a csillagos éjjel,

amikor némán a szemembe nézel.

Nem lehetsz oly vak,

hogy e varázslatot ne fogd fel ésszel,

bűvöleted fátylát kérlek, tépd széjjel!

Volt egy őszi nap,

rőt lombú réten avart kavart a lég,

olvadt a bánat, derűt csillant a jég.

Reméltem, látlak,

és új élet ébredt, egy mágikus lény,

sziporkákat szórt a szellő-fútta fény.

Minden nap várlak.

Már tudom, hogy egyek vagyunk, te meg én,

távol vagy bár, lelked mégis bennem él.

Sóvár a vágyam,

csak légy velem, csak ragyogj, és öleljél!

Hangod elringat. Mire vársz? Szeressél!

Csillan a szárnyam,

melletted repülni tanultam, szállok.

Készítettem szárnyat neked is. Látod?

Add hát a vállad,

páncél helyett érezd a szabadságot!

Félek, késő: Haldokolnak az álmok.

Koronám a Nap,

bársony-palástom a csillagos éjjel,

amikor némán a szemembe nézel.

Nem lehetsz oly vak,

hogy e varázslatot ne fogd fel ésszel,

bűvöleted fátylát kérlek, tépd széjjel!