Szárnyak

A szárnyak, amiket tőled kaptam, még a hátamon vannak. Néha, amikor ajándékul ad az élet egy kis önmagammal töltött időt, felrepülök velük, hogy a hűvös éjszakában felfrissíthessem a gondolataimat, és más szemszögből láthassam a világot. Az éj sötétjében felettem éppúgy, ha nem fényesebben ragyognak a csillagok, de mámorító az a suhanás, amint az alant elterülő világ felett elhaladok. Ilyenkor azok a dolgok, amiket napközben túlértékelek, apró kis parányokként olvadnak összefüggő foltokká a földön, az autókat hangyáknak látom, az embereket bolháknak, a házakat ceruzáknak, radíroknak. Ó, hiszen csak egy tollvonás, és mindez megszűnik létezni, levegővé, földdé, növényekké, vagy éppen testetlen jószágokká porlik, és bekapcsolódik újra az örök körforgásba. Én is a körforgás részese vagyok, és te is, csak az érzés örök, ami hozzád köt. Virágokból font habkönnyű lánc zárul koszorú gyanánt lelkemre, amikor kimondom: szeretlek. Koronát fon hajamba a hajnali nap fénye, ahogyan rád gondolok, könnyű bársony palástomon ékkövekként csillannak az éj fényei, mert mindaz, amit érzek, örök.

Még mindig nem érted: éppolyan szárnyakat fontam neked, mint amilyet te szőttél a vállamra. Repülhetsz, ha akarsz! Hazugságok hálójából menekít ki, szabaddá tesz az örökség, békévé varázsolja a hétköznapok fáradt pillájú harcait és békétlen pillanatait, és törpévé válik a ború, a küzdelem. 

Csak egyetlen mozdulat: hadd erősítsem fel válladra az ajándékot! Nem fontos, velem repülsz-e, vagy nélkülem, csak repülj fel végre, és légy bátor érezni: szeretsz! Tudom. Mindig tudom, amikor repülök, hiszen a szárnyaimat te készítetted álmodban. Te szabadítottál meg minden béklyótól, amit büntetésként tagjaimra erősített a tudat szörnyetege, a kimagyarázás és megmagyarázás kényszeredett vigyorba fulladó acsarkodó vérfarkasa. 

Már nem magyarázok, és nem agyalok olyasmin, ami nincs. Csak érzek. Egyszerűen, tiszta szívvel, észérvek keresése nélkül, magyarázatok és kibúvók börtönei nélkül. Csak úgy. Mert jó. Mert szabaddá tesz. Mert szárnyakat ad. Csak ennyi az egész.

Suhanok. Jó. Érzem, ahogyan beforrnak a sebek.