Szerencse, vagy kitartás?

Beszélgetek...
Néhányan szerencsésnek mondanak. Mert azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni: gyógyítással. Ez volt a vágyam, ez volt a célom, a hivatásom. És bármily nehéz is néha, a sikerek mindig kárpótolnak. Mert a siker, egy-egy ember élete: boldog és egészséges élete.
Szerencsés? Nem, nem vagyok az. Egyetlen erényem, hogy sohasem adom fel, kitartó vagyok.
Amikor elhatároztam, orvos leszek, ez nem volt olyan egyszerű. Három évig voltam főállásban ápolónő. Kemény egy meló, elhihetitek! És nem álmaim netovábbja... de annak is megvolt a maga szépsége. Négyszer felvételiztem. Négyszer. Negyedszerre 120-ból 112 ponttal fellebezhettem... a káderlapom ugyanis nem volt épp rózsás.
Hja, fiatalok: tudjátok, mi az a káderlap?
És azt, hogy felvételi?
:)
Ma is vannak álmaim. És azon dolgozom, hogy egyszer valóra váljanak.
Például, hogy soha többé ne legyek olyan helyzetben, hogy hónap végén a filléreket számolom...
és ha kedvem van, ne három hétre, hanem bármennyi időre kivehessek szabadságot...
és azt élvezhessem úgy, hogy kiszolgálnak...
és ott, ahol akarom.
Tudom, hogy meg fogom látni a Karib tengert és a Machu-Pichut.
Ja, és 50 éves koromra ismét bomba nő leszek. Csak mert elhatároztam.
Nem szerencse, hanem munka kérdése az egész.
Elhiszed?