NeMo: Túl

Túl

Lassan elfogynak a napok. 

A percek és órák vánszorogva 

sütik le fáradt szemüket, 

hogy nem hoztak közelebb. 

A szív már nem lüktet, 

csak áll, és remeg tétován, megkopva, 

az idő sem pereg tovább, áll az óra, 

és a betűk alatt sárgára fakulnak a lapok. 

 Már csak csikorog, 

nem forog a kerék, 

és azt mondom elég, 

már nincs tovább, 

fagyottra dermedt órák 

ólom lába lomhán lép. 

Éppoly tétovák a percek, 

mint ahogyan reszket 

a szív, a kéz, a láb; 

hiszen csak délibáb 

az élet, s a szeretet. 

Csak fogd meg a kezemet, 

mert Nélküled üres a világ.