NeMo: Valamikor…

(fotó: Garai Antal, Atom)

NeMo: Valamikor… 

Valamikor a kezdet kezdetén 

voltál te, és voltam én… 

és nem volt káosz, csak szépség 

és nem riasztott bánat és rémség...

hatalmas, ragyogó kékség, 

ahogy az egek nevettek zengve,

hiszen ez volt az Isten szép terve: 

minden vidámságra lett teremtve… 

és harsány zölden kacagott a föld, 

ahogy a tavasz ma zöld ruhát ölt, 

virítottak kis virág csillagok, 

és éjjel csendben mosolygott a hold, 

hiszen, ha letekintett, béke volt, 

harmónia és szeretet, 

ahogyan az rendeltetett… 

csak néztük egymást, te, meg én 

valamikor, az idők kezdetén.