NeMo: Csak egy álom?
Hitetlenül repül fel
a balga Sohamadár,
csendes álmait feléd küldte
ringató szelek szárnyán;
tán szívedbe térülnek.
Álom az ölelés, a csók,
éjjelente megkísért.
Hogy szeretsz, talán az is álom,
miért érzem mégis rég?
Kételyek lángja lobog.
Hiszen szemeidben
oly ragyogó csillagok
idézik elém a végtelent,
és hitted, hogy jó vagyok,
hát jobb lettem melletted.
Mégis ábránd, képzelet,
hogy gyengéd karod ringat,
hogy áttáncoljuk az éjeket,
és amikor majd pirkad,
mosolyoddal ébredek.
