NeMo: Csak egy álom?

Hitetlenül repül fel

a balga Sohamadár,

csendes álmait feléd küldte

ringató szelek szárnyán;

tán szívedbe térülnek.

Álom az ölelés, a csók,

éjjelente megkísért.

Hogy szeretsz, talán az is álom,

miért érzem mégis rég?

Kételyek lángja lobog.

Hiszen szemeidben

oly ragyogó csillagok

idézik elém a végtelent,

és hitted, hogy jó vagyok,

hát jobb lettem melletted.

Mégis ábránd, képzelet,

hogy gyengéd karod ringat,

hogy áttáncoljuk az éjeket,

és amikor majd pirkad,

mosolyoddal ébredek.