NeMo: Balatoni napkelte

NeMo: Balatoni napkelte

A víz kristálytükre csókot küld az égnek,
pirulva üzen a Nap a messzeségnek.
Csendben, s madárdalban fürdőzik a hajnal,
Neked küldöm versem egy szelíd sóhajjal.

Párafüggöny rejti még a távol bércet,
tó tükrén ringatva récegyerek lépked.
Rejtélyes derengés, melyet áttör a fény,
Háborog a szívem, mégis: él a remény.

Sejtelmes fényekbe öltözik a világ,
felhő burkolja be a horizont alját,
s bár a fák csúcsán még lomhán ballag a Hold,
születőben a fény, mely minden mást kiolt.

Viseltes ruhaként foszlik szerte az éj,
kacér fény bujdokol felhőpaplan mélyén;
Bújócskázik a Nap, kikukkant az égre;
Arany hidat von a mélykék tó tükrére.

Szépségben az élet; minden hajnal ünnep,
sehol sincsen párja ennek a derűnek!
Madarak dalában szárnyalok a széllel,
feloldódom csendben, időben, és térben.

(2009.05.16-18)