NeMo: Drága kamasz - zsarnokomnak

NeMo: Drága kamasz - zsarnokomnak

Fáj... belém marva téped naponta lelkem,
s pörölve csapod rám még inkább a magányt,
ha nem veszekszel is, fáj még minden sebem,
inkább ölelj át, s oszd meg velem, ami bánt!

Minden nap fúriaként szemembe vágod
kamaszos önzés - adta vélt sérelmeid,
s nehéz újra, s újra lenyelnem válaszom,
szeretettel mosolyra bírva kínjaim.

Csupán néhanap adódik az a boldog,
s lelket felemelő, varázsos pillanat,
amikor végre ráébredsz és kimondod,
hogy Te is szeretsz, s kéred bocsánatomat.

Ó pici, drága életem - szeme - fénye,
nehezen tűröm hosszú kamasz - éveid,
igazságtalan, önfejű zsarnok - kényed,
forrongó lényed megnyilvánulásait.

S ha végül zsenge, forradalmakat szító
lázadó, diktátor korodat kinövöd,
ó boldog órák jönnek talán, vadító
fájó éveidre borítva új jövőt.

Szeretlek, és bár most még hiába mondom,
talán eljön majd sok - sok boldog pillanat,
mikor rám találsz... s szívemre szoríthatom
drága, ön - lázadásim - tükre arcodat.

(2008)