Napi gondolat NeMo-tól (2010.12.09) - Majd...
Sohase mondd, hogy MAJD...
általában nincs "majd".
Van a MOST,
és ezen felül...
vannak elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott nekünk.
Létünk, formánk múlandó.
Vajon holnap létezünk-e még?
Nem biztos.
Ezért aztán mindig a pillanatnak kell élnünk,
a pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, hogy szeretlek...
ezért ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni,
ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni,
ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit azokkal töltök, akiket szeretek, megáll.
Órák telnek el, s azon kapom magam,
olyan boldog vagyok, hogy azt gondoltam, csupán néhány perc volt.
A szeretteinkkel töltött idő valóságos sziget.
Nincsen majd...
MOST van,
vagy az elszalasztott és gyötrő pillanatok.
2 megjegyzés:
It so called: Carpe Diem :)
Kedvenc témámat érintetted, az IDŐ-t. Sokat olvashatsz nálam is erről. A postod első részéhez ("Sohase mondd, hogy MAJD...
általában nincs "majd". Van a MOST, és ezen felül... vannak elszalasztott pillanatok.") nagyon klappol, ami mostanában történt/történik velem. Szívesen megosztom Veled privátban amennyiben kíváncsi vagy rá.
Szeretettel:Tibor
Igen, Tibor, tudom, szoktalak olvasni, ha tehetem, még ha nem is szólok...
:))
Mostanában sok hasonló élményem volt, és a megfogalmazásom is ebből ered. Olyan pillanatokat éltem, amikor úgy éreztem, valamit elszalasztottam, valamit elszalasztottunk, mert ott állt közöttünk a "MAJD". És amikor az a másik azt mondja neked, hogy majd, te valahogyan tehetetlenné válsz. Majd... nincs majd, MOST van, és szerencsére azóta sok megélt pillanat is következett. BOLDOG pillanatok. Amikor a szeretet szikrázik, és ezt a szikrát te is tovább tudod adni
:)))
Ölellek: NM
Megjegyzés küldése