NeMo: Játszani kellene…

Játszani kellene… csak egy kicsit,
Gyerekként lecsücsülni a fűbe,
nézni, ahogyan nő, és hallani,
ahogyan eloson egy kis törpe,

és meglengeti piros kalapját…
Ó, egy csacsi felnőtt épp arra járt,
és azt képzelte, az csak egy gomba!
Nem is szállt még velem tündérhonba!

Játszani kellene… csak egy kicsit,
Indiánként vágtázni lóháton,
felfedezőként állni egy gáton,
miközben nagyanyám karjába hív.

(Hol a védelem? Hol az oltalom?
Hiába tárom ölelő karom,
Csak bújtass karodba, azt akarom,
De te nem játszol, csak tréfálkozol.)

Játszani kellene… csak egy kicsit,
gyémántnak hinni a fényes követ,
szivárvánnyal űzni a felleget,
Napot hívni, ha dúl a fergeteg.

Ó, csak egy kicsit kellene hinni,
játszani, hogy újra gyerek vagyok,
álmaimat valódinak látni;
ölelnek gyengéd, szerető karok.