NeMo: Pillanat

NeMo: Pillanat

Valami azt súgja, írnom kellene,

Minden bánatom tintába merítve,

De annyi minden tart fogva,

Valómat bilincsbe vonja

A fájdalom.

Gerincem sajgón nyomja

az évek, s porckorongok sorsa

(előbbi utóbbi ínségét hatványozza),

meg a fuldoklás-rohamokkal tarka

Fejfájással is tűzdelt influenza.

Ha felkelek, maga a nyomor,

Az étel ellen tiltakozik a gyomor,

És ez csak egy búbánat. Komor

Siralom.

Kétezer-tizenegy, te bánatok éve,

Tragédiák sorával mutatkozol be,

Hány barát baját kell még látnom, félve,

És tehetetlenül rogyva a székbe?

(Csendesülj!

Nyugalom!)

Talán, ha egy csillag mutatná az utat,

Csendesen követném a három-királyokat,

S hunyt szemem pillái alatt

Csodává válhatna a pillanat:

oltalom.