2011. február 14., hétfő

NeMo: Pillanat

NeMo: Pillanat

Valami azt súgja, írnom kellene,
Minden bánatom tintába merítve,
De annyi minden tart fogva,
Valómat bilincsbe vonja
A fájdalom.

Gerincem sajgón nyomja
az évek, s porckorongok sorsa
(előbbi utóbbi ínségét hatványozza),
meg a fuldoklás-rohamokkal tarka
Fejfájással is tűzdelt influenza.
Ha felkelek, maga a nyomor,
Az étel ellen tiltakozik a gyomor,
És ez csak egy búbánat. Komor
Siralom.

Kétezer-tizenegy, te bánatok éve,
Tragédiák sorával mutatkozol be,
Hány barát baját kell még látnom, félve,
És tehetetlenül rogyva a székbe?
(Csendesülj!
Nyugalom!)

Talán, ha egy csillag mutatná az utat,
Csendesen követném a három-királyokat,
S hunyt szemem pillái alatt
Csodává válhatna a pillanat:
oltalom.

2 megjegyzés:

monik 2011. február 14. 7:59  

Jó gyógyulást,és vidámabb folytatást kívánok!
A vers jó,csak szomorú...:)

NeMo 2011. február 14. 20:36  

Köszönöm, gyógyulgatok. A szomorúságból... majd talán egyszer. Azért igyekszem :)) KÖSZI!

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics