NeMo: Mindörökké

NeMo: Mindörökké

Tó vize csillan őszi homályban,

Ég színe néz bele, sápadt kék,

Gőgösen loccsan egy hullám háta,

Elterül lomhán, csillan a lég,

Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,

szundít az erdő, beoson a tél,

hullik az ágról az őszi levél,

dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,

Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.

Elnyeli bánatom hajnali dallam,

Rőt színű reggelen izzik a fény,

Engedem álmomat - sóhajon szárnyal,

Tétován rebben, mint ébredő lény -

Lenne bár telve a lelked hiánnyal

Engem igézne idők örökén,

Két kezed véd, meseszép ez a béke,

lélek a lélekig ér, szép tünemény…

hullik az ágról az őszi levél,

dobban a szívben a csalfa remény.

Read more...

NeMo: A szeretet

A szeretet csöndes hajó,

testet, lelket elringató,

napsütéses arany folyó,

gyémánt fényben csillogó tó.

A szeretet forró tűz,

lángja minden bajt elűz,

melengeti lelkünket,

bút, bánatot feledtet.

A szeretet - angyal szárnya,
simogat, ha lelked árva,
felemel, ha földre hullasz,
átölel, ha nincsen vigasz.

A szeretet nem méricskél,

többet ad minden mértéknél,

nem vár soha viszonzást,

szünet nélkül árad rád.

A szeretet zsenge tavasz,
megújít és dalra fakaszt,
apró csillagvirágok a réten,
harmatcseppek napsütésben.

A szeretet arany folyó,
lelkünkből kiáradó jó,
testet-lelket elringató,
gyémánt fényű, szárnyat adó.

Hogyha érzed, angyallá válsz,

őrzöd, óvod, szárnyat találsz,

hogyha kapod, csillaggá gyúlsz,

sziporkázol, mint a Tejút.

A szeretet tiszta tó,

lelkünket elringató,

fényben fürdő, aranyló,

angyalszárny, simogató.

(2007.12.08)

Read more...