Napi gondolat: Apropos munkanélküliség

Ritkán politizálok, legalábbis honlapjaimon, blogjaimon. Ám vannak témák, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Egy ma olvasott cikk kapcsán pontosan így jártam.

A munkanélküliségről röviden: 10 millió lakos, közel 700 ezer munkahely hiány.

A néhány munkahelyért nem tülekednek az érintettek, rossz a bérezés, a felajánlott munka pedig nem épp életcél.

Információk? Első kézből: 21 éves lányom éppen képtelen elhelyezkedni. Előtte az élet. Előtte az élet? Vagy inkább ahelyett, hogy amikor megöregszem majd ő segít nekem, én fogok úgy megöregedni, hogy életem végéig, amíg bírom magam dolgozhatok és segíthetek a gyerekeimnek. Már, ha egészségileg és szellemileg bírni fogom.

Nem látom a beígért munkahelyteremtést. Inkább azt tapasztalom, hogy a munkahelyek tovább csökkennek.

Másik részről azonban mást is tapasztalok: a munkanélküliek úgy válogatnak a munkahelyekben, ahogyan akarnak: "ennyiért nem megyek el. Ilyen helyre nem megyek el." Más körökben más szokások alakulnak ki, néhány hónap munka után névleg otthagyott, ténylegesen azonban megtartott fekete munkahellyel felveszi a segélyt, és a fekete bért is, közben meg röhög a markába. Kibújik minden egyes közteher alól, és éli világát. Az a kicsiny réteg, amelynek bére megfogható - gondolok itt az alkalmazottakra-, aránytalanul óriási részt kell, hogy vállaljon a közterhekből, bele is rokkan rendesen, miközben a milliomos réteg, és a feketéző réteg úgy bújik ki minden közteher alól, ahogyan nem szégyenli. Hogy is van ez? Lehet, hogy nem is feltétlenül a politikán, hanem az agyakban levő nemtörődömségen kellene első sorban változtatni?

Minden esetre azt gondolom, a közmunka nem szégyen, és ha már valaki az utcára került, ne szégyelljen megdolgozni azért a segélyért, amit kézhez kap. Netán a város is tisztább lesz és élhetőbb, de esetleg a munkamorál és a motiváció is megváltozhat.

Ettől azonban nem változik meg az a tény, hogy a fekete munkát mielőbb fel kellene számolni, és a hiányzó 700 ezer munkahelyet, de legalább ennek egy részét meg kellene teremteni.

Ha kicsit megkaparnánk, az derülne ki, hogy számtalan milliomosunknak és milliárdosunknak lenne meg erre a lehetősége, csak épp az esze nem: mert tisztességtelen úton könnyebb manapság meggazdagodni, és Dagobert bácsi módjára a pénzben fürdőzni, mint a megszerzett vagyont befektetni és kamatoztatni - mellesleg tisztességesen, adókkal segítve Hazánkat.

Bár... néha kételkedem, vajon a magyar milliomos rétegnek van-e Hazája?

HETIVALASZ.HU - É. A.
Levél a képviselőnek: Önt megtévesztették!
"Attól tartunk, hogy önt képviselőként hamis információkkal megtévesztették" - ezt tartalmazza a Magyar Szegénység ellenes Hálózat parlamenti képviselőkhöz írt levele. A honatyákat arra kérik, hogy hétfőn szavazzanak nemmel a közmunkával kapcsolatos törvényre, mert ezzel „aktív részesévé válnának a magyar társadalom egyik legégetőbb problémáját jelentő szegénység további mélyítésének." Az Európai Parlamentben lobbistaként dolgozó szervezet célja a szegénység, mint a társadalmi kirekesztés egyik fő oka elleni küzdelem. Megjegyzéseiket több helyen vitatjuk, nem értünk egyet például azzal a meglátással, hogy a közmunka megalázóbb lenne az éveken át tartó segélyezéssel.

Idáig az ismertető. A Heti Válaszban közölt levelet érdemes végigolvasni. Már csak azért is, mert "demokráciánk" (?) fennállása óta éppen a legégetőbb problémák azok, amelyekkel, pártállástól függetlenül egyetlen hatalomra került kormány sem foglalkozott ezidáig komolyan.

- Ideje lenne az ország lakosságának szemszögéből megvizsgálni a munkanélküliség problémáját, a foglalkoztatás, munkahelyek hiányát.
- Ideje lenne az oktatást nem NAT, hanem egységes TANTERV alapján rendezni, hogy a magyar oktatás és képzés visszakaphassa régi, világhírű rangját.
- Ideje lenne az egészségügyet nem betegségügyként kezelni, hanem olyan kiemelt ágazatként, amely a legszegényebbtől a leggazdagabbig minden embert egyenlően lát el. Dolgozói, akik most éhbérért, filléres gondokkal küzdenek, megbecsülést és méltányos béreket érdemelnének, nem pedig negatívan diszkriminatív és gyűlölettől habzó szájak által kibeszélt és föld alá söpört szemétnek kellene őket tekinteni. Nap, mint nap szenvedik el az őket ért vádakat, valljuk be, jobbára alaptalanul, míg havonta 350-400 órát kénytelenek dolgozni, mert hiába a munkanélküliség, az egészségügynek nincs pénze arra, hogy megfelelő számú és képzettségű személyzetet dolgoztasson. És ha már a képzésnél tartunk, bizony nem főiskolát, vagy hidat végzett, túlképzett személyzetre lenne szükségünk, hanem megfelelő gyakorlati érzékkel megáldott, elhivatott munkatársakra.
- Ideje lenne az országban általánossá vált külső és belső vándorlást megállítani.
És még annyi mindennek lenne ideje végre...
Ám oly sokakkal együtt, akik abban reménykedtünk, hogy jó irányba fog változni Magyarország sorsa a kormányváltáskor, azt kellett tapasztalnom, csalódnunk kellett:

Egyetlen kormány sem tud felülemelkedni saját anyagi érdekein és hatalomvágyán.
Egyetlen irányító politikai szervezet sem képes a saját hatalomvágyán uralkodva az őt megválasztó nép érdekeit képviselni.
Egyetlen politikus sem képes megőrizni becsületét, idealizmusát és jóhiszeműségét, ha a saját hatalma a tét.

Kapunk hát párt- és önös érdekek által irányított kapzsi diktátorokat, legyen bár a választásokat megelőző szólamok hangja oly édes is, hogy mindenkit elbűvöl. Nesze nekünk demokrácia. Sosem volt, sosem lesz álom helyett párttól független diktatúra, igazság helyett jog. Mert ezt is méltán ide sorolhatom.