NeMo: Tavasz nélkül

NeMo: Tavasz nélkül

Szerelmes madárdallal köszöntött be a tavasz.

Piruló tulipánok ringták édes táncukat,

fejem felett a felhők, mint megannyi kiskamasz,

álmodva száguldoztak, földre dobva láncukat.

Mézterhes játszi szellő borzol csipkés ágakat

hogy kacéran bújjon zöld ruhájuk alá fújva,

meleg fuvallatával szelíden szít vágyakat,

az út szürke porába virágot vegyít újra.

Csak az én egem komor. Magányos láthatárom

fekete felleg fedi, kiutam nem találom.

Haragos éji ködként fojtó gondok, rémálom,

és lidérc, mint forró érc telepszik bennem fájón.

Mindenben téged keres, téged hiányol a lét,

s bár szerelmes madárdal köszönt, a színpompa vak,

én nélküled nem lelem, nem találom értelmét,

az én táncom csak álom, magányba porló szavak.

NeMo: Tavasz nélkül (2.)

Szerelmes madárdallal köszöntött be a tavasz.

Piruló tulipánok ringták édes táncukat,

fejem felett a felhők, mint megannyi kiskamasz,

álmodva száguldoztak, földre dobva láncukat.

Mézterhes játszi szellő borzol csipkés ágakat

hogy kacéran bújjon zöld ruhájuk alá fújva,

meleg fuvallatával szelíden szít vágyakat,

az út szürke porába virágot vegyít újra.

Csak az én egem komor. Magányos láthatárom

fekete felleg fedi, ádáz éji köd takar,

nincs értelme a létnek, szemem színpompára vak.

Létem fojtó rémálom, kiutam nem találom,

hiányod szűköl bennem, éjlidérc, forró érc mar,

táncom ábránd-ének, semmivé porló szavak.