Napi gondolat (2010.05.23) A szeretet...

A szeretet bizonyos mértékig olyan, mint a kábítószer: minél többet kapunk belőle, annál többre vágyunk. (NeMo)

A szeretet... Jómagam azt gondolom, hogy az élet legcsodálatosabb és ugyanakkor legfájdalmasabb érzése. Legszívesebben minden pillanatot azzal töltenénk, akit szeretünk, de nem lehetünk terhére, és nem szabad önzésünkre hallgatni. Mert minden ember önző és mindent birtokba szeretne venni. Ez nagy hiba. Az igazi szeretet képes arra, hogy gyengédségével és figyelmével kibontakoztasson bennünket. Szárnyakat ad. Úgy működik, mint egy katalizátor: egyszerűen többek leszünk tőle, mert mindent, ami bennünk szunnyad, életre kelt és fénnyel tölt el. (NeMo)


Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.
(Márai Sándor)

“Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.” (Paulo Coelho)

“A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük.” (Paulo Coelho)

“A boldogság egy olyas valami, ami megsokszorozódik, amikor osztoznak rajta.”
(Paulo Coelho)



Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.
(Márai Sándor)
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.

Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
(Márai Sándor)