Napi gondolat: Szemlélet kérdése...

Ma ezt olvastam:
"Amikor egy megoldandó problémával és annak okával igyekszünk fellelni a kapcsolatot, tárgyilagosan kell szemügyre vennünk azt. Meg kell figyelnünk, milyen és hogyan mutatkozik. de nem szabad rossznak megbélyegeznünk. Máskülönben csak az érzelmek és szenvedések újabb körét indítjuk el. Mert ha akár érzelmileg, akár gondolatilag "rossznak", "rettenetesnek", "kibírhatatlannak" éljük át a problémát, akkor még a kisebb nehézség szikrája is erdőtüzet okozhat."

Sajnos a szerzőt nem ismerem, a gondolatmenet azonban való igaz: Minden, amit örömmel végzünk, örömforrássá válik, és minden, amit rossznak gondolunk, megmérgezi magát a cselekvést.

Egyik példaképem Teréz anya... azt gondolom, az Ő életét igazán átjárta az öröm, és mindenkinek, akit ismert, örömet adott ajándékba (többek közt). Pedig őszintén szólva annyi szenvedést és problémát ritkán lát valaki, mint amennyivel neki szembesülnie kellett nap, mint nap!