Öröm

Annyi mindennek lehet örülni! Ebben a kánikulában például egy aprócska szellőnek, egy felhőnek, vagy egy kiadós viharnak.

Aki minden apróságnak örülni tud, az az igazán boldog ember.

Read more...

Napi gondolat: Szemlélet kérdése...

Ma ezt olvastam:
"Amikor egy megoldandó problémával és annak okával igyekszünk fellelni a kapcsolatot, tárgyilagosan kell szemügyre vennünk azt. Meg kell figyelnünk, milyen és hogyan mutatkozik. de nem szabad rossznak megbélyegeznünk. Máskülönben csak az érzelmek és szenvedések újabb körét indítjuk el. Mert ha akár érzelmileg, akár gondolatilag "rossznak", "rettenetesnek", "kibírhatatlannak" éljük át a problémát, akkor még a kisebb nehézség szikrája is erdőtüzet okozhat."

Sajnos a szerzőt nem ismerem, a gondolatmenet azonban való igaz: Minden, amit örömmel végzünk, örömforrássá válik, és minden, amit rossznak gondolunk, megmérgezi magát a cselekvést.

Egyik példaképem Teréz anya... azt gondolom, az Ő életét igazán átjárta az öröm, és mindenkinek, akit ismert, örömet adott ajándékba (többek közt). Pedig őszintén szólva annyi szenvedést és problémát ritkán lát valaki, mint amennyivel neki szembesülnie kellett nap, mint nap!

Read more...

Napi gondolat NeMo-tól (2010.05.09)

Ha célod, hogy a magasba juss, fel, feljebb és még feljebb, előbb meg kell járnod a mélységeket.
Senki sem juthat úgy a mennybe, hogy ne járta volna meg a poklokat.
Amikor egy hegymászó arra törekszik, hogy feljusson a Mount Everest tetejére, nem riad vissza attól, hogy heteket, vagy akár hónapokat is eltöltsön a hegy tövében, és nem retten meg, ha egy szakadék kerül az útjába.
A lélek csakis úgy tud fejlődni, ha vélt, vagy valós kudarcainkból, szenvedéseinkből levonjuk a tanulságot, és megkeressük, hogy az adott történés által miben tudunk fejlődni.
Soha, semmi nem történik velünk céltalanul. Életünk minden jelentős eseményének helye van fejlődésünkben, legyen az boldog, vagy fájdalmas számunkra.
Ha felismertük, és elfogadtuk ezt a tényt, előbb, vagy utóbb megtanuljuk kielemezni a múltunkat, és megtanuljuk felvállalni saját magunkat. Csakis ezen az úton juthatunk el ÉNünkhöz, aki már nem ösztönlény, hanem tudatos, felelős ember.
Jó utat, a Mount Everestre, barátaim!

NeMo

Read more...